A gyertya fénylik
/ szerzője ismeretlen/

A gyertya fénylik, világít,
Hogy hánynak nem tud róla...
Jónak-rossznak világít?
A gyertya sem tudja.

Ég, mert ez a rendeltetése,
Szolgálja az életet,
Betölti csendben a hivatását,
-aztán feledésbe megy.

 A külsején nincs semmi szépség,
De- felér annyi széppel,
Amíg másnak fényt sugároz,
Addig önmaga ég el.

Legyek én gyertya, csendes eszköz,
Szolgája az égi fénynek,
Hogyha Istenem úgy akarja,
Ne tudjam, kiért, s kikért égek.

De világítsak szüntelen,
Míg csak tart a földi létem.
Aztán, mint a leégett gyertyát
Felejtsék el, hogy értük égtem.

A mesterek utcájában

                                    Mécs László verse                                  

Megyek az utcán.

Egy öreg cipész épp műhelyének ajtajában áll

s egész lényemből, mint egy műítész

csak a cipőmet nézi: mosolyog.

A két orcámon enyhe pír remeg:

igaz, cipőm nem éppen műremek.

 

 

Tovább megyek.

A ruhák mestere azt vallja,

hogy az embert a ruha teszi

s vizsgálgat válltól lefele

civilruhámat nézi: mosolyog.

A két orcámon enyhe pír remeg:

 igaz, ruhám nem éppen műremek.

 

A borbély áll a borbélybolt előtt

víg szarkafészek-vágyú

tincseim táncát szemléli

és sem agyvelőt se hírt nem véve számba, mosolyog.

A két orcámon egyhe pír remeg:

igaz, hajam nem éppen műremek.

 

Kék égboltjából, csillag-ablakon

kikönyököl a szívek mestere

Isten szemével ember-alakom

átröntgenezve csöndbe mosolyog.

Egész külsőm-belsőm beléremeg:

Mester, milyennek látod szívemet?

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
kincs-proba-orom - © 2008 - 2024 - kincs-proba-orom.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat